The end

Kicsit megkésve, már itthonról írok. Talán már felesleges leírni az utolsó napokat, hiszen a gyerekek már otthon vannak, és elmesélték az élményeiket. Mégis leírom most azoknak, akik online követték a tábor eseményeit, hogy a kilencedik nap csúcspontja a szlovák cserkészektől átvett játék, aminek magyar megnevezése még nincs is, nálunk is "bojová hra" néven futott. Annyira népszerű lett a gyerekek között, hogy kérték, minden táborban legyen ilyen. Játékszabályokat nem írok le, úgy érzem, nem kell sok idő ahhoz, hogy rohamosan terjedjen ez a játék a szövetségben. :) Utolsó előtti nap is már megkezdődött a táborbontás, amit az utolsó nap nagyon ügyesen be is tudtunk fejezni.

A blog továbbra is létezni fog, de újabb bejegyzések már nem fognak felkerülni, viszont a felvett csatakiáltások és indulók, illetve képek még fel lesznek töltve, ezeket várják még a következő hetekben. Mivel a tábor legtöbb szervezője jelenleg vezetőképző táborokba indul, így lehetséges, hogy a procedúra kicsit el fog húzódni, de mindenképpen fel fognak kerülni az említett dolgok.

Köszönjük, hogy figyelemmel kísérték a táborunkat!

Kiss Angi

8. nap

Délelőtt egy naaaagyon hosszút métáztunk a gyerekekkel, három csapatra osztva, vagy két órán keresztül. Ez az a sport, amit egyik cserkész sem hagyna ki semmi pénzért. Mindenki kifulladva csatakosan lihegett a program végén, amit egy nagy mosakodás követett. Amíg a gyerekek a „nagyokkal“ métáztak, addig örsvezetőikre egy kis pihenés, beszélgetés, és játék várt.  Mint minden nap most is volt a programban népi játék, népdaltanulás, ami egyre jobban megy a gyerekeknek. Végre a hangerővel sincs probléma, mindenki adja a maximumot már tábortüzeknél is. A népdaltanulás végén Tomi szolmizációs gyakorlatot tart, ami egy kis jammelésbe megy át. Elmondhatom, hogy ez a népdalozás legjobb része. A mai napon kerültek elő azok a fehér pólók, amiket a szülők 9 nappal ezelőtt bepakoltak a hátizsákjainkba. Kati és Heni vezetésével elkezdődött a madzag rátekerése – csomózása a pólóra, ami igénybe vett egy kis időt, utána pedig barna festékkel batikoltuk be őket. A száradással szerencsére nem volt probléma, a szétcsomózott pólókat kiterítve, azok harminc másodperc alatt megszáradtak a napon. A tehenek a mai napon is felgyalogoltak a rétünkre, szerintem az egyik legnagyobb élmény, az, hogy megtanulhattuk, hogyan kell terelni a teheneket. Késő délután megérkezett Zoli atya is, aki megtartotta nekünk a vasárnapi misét, ami nagyon szép volt. Mindenki cserkészingben hallgatta, majd gitár kiséret mellett énekeltük a dalokat. A szentmisére eljöttek hozzánk az ipolysági cserkészcsaládok is, akik süteménnyel és dinnyével leptek meg minket. Köszönjük! Kézügyeskedtünk, aztán pedig egy egy órás népijáték következett, bevetettük a pusziszkodós fajtát, amit tábor eleje óta érleltünk, hogy a végére már mindenki nagyon várja. Este a vacsoránál kiosztottunk vagy harminc levelet, amit egymásnak irogatunk a tábori postán. Ezen a napon többen is hazamentek és Emese szülei is ellátogattak hozzánk, dotálva a tábort jópár üvegnyi kofolával (ami talán még több is, mint amit el tudunk fogyasztani nem ez nem igaz, olyan mennyiség nincs amennyit a cserkészek ne tudnának elfogyasztani kofolából). Ezenkívül egy ládányi tortát is hoztak megukkal Emi szülinapjára, ami másnap van. Mivel a torta sajnos nem tudta megvárni a másnapot, ezért még aznap vacsi után kiraktuk a szeleteket tálcára, és ráhagytunk a cserkészekre akik a visszaszámlálás után megrohamozták az asztalt, és pár perc alatt elfogyott az egész állomány. Este megérkezett a mon presidant, Borka Dávid szerepében, sok lóerős szekerén, aki velünk maradt a tábortűzre, ahol Mátyás király történeteit játszották el az őrsök.

angi

Képekért kattints.

7. nap

Bár előző nap még zuhogó, záporozó, helyenként szakadó esőben feküdtünk le, reggelre hét, nyolc, sőt tíz ágra is sütött a nap. A fincsi, fincsi-fincsi reggeli után egy szomszéd helyőrségből érkezett katona látogatott el hozzánk, hogy dicsérő szavak helyett lenéző modorral és szóhasználattal élve szidalmazzon minket, témailag érintve a fizikai gyengeségünket, állóképtelenségünket és a hozzánemértésünket, majd hosszasan magyarázva azt, hogy mennyire is jobb a szomszéd helyőrség nálunk, és mily pompás idők alatt teljesítették a bizonyos pályát, amely az előbb felsorolt képességeket volt hivatott lemérni. Felbuzdulva a biztató szavakon, légiósaink eredményei ezerszer jobbak lettek, mint azoké a bizonyos kitalált katonáké. Az egész délutánt elfoglalta egy rendhagyó program. Miután a rendhagyóság fogalmához híven mindenki rendet hagyott ebéd és maga után, a rét egymástól távol eső részein külön csoportosultak a fiúk, illetve értelemszerűen a lányok, és kezdetét vette a fiús délután. A lányos délután is kezdetét vette, csak arról beszámolni én nem tudok.

A fiúk, hogy a lányoktól való távolságunkat, és ezzel együtt az irántuk érzett hiányérzetünket is növeljük, elindultunk egy olyasféle irányba, ami a lányok és fiúk csoportjának középpontját összekötő tengellyel nagyjából párhuzamos, tehát a lány-fiú vektorral megegyezik. Egy bő háromnegyed órás, erdőn, réten, országút mentén és a Gladiátor búzamezején át vezető séta után elértük a tökéletes helyet. Volt igazi fiús sport, a rögbi – csonttörő keménységű igazi labdával – cserkész módra, igazi fiús szkander verseny két kategóriában (ácsko és doraszt), fafaragás fiú módra, majd az estét megkoronázó szalonnasütés és csillagos, de felhős éjbe nyúló beszélgetés fiús témákról. A szalonnához muszáj hozzátennem, hogy tömör zsír volt az egész, de enélkül nem is lett volna igazán fiús. A szabad ég alatti alvás végét jelző esőcseppek haragos koppanásai verték fel az egész fiúrajt, aki – képzelheti az ember, milyen kedvvel – fél négykor, háborús filmbe illő erőltetett menetben érte el a táborhelyet, ahol vigyázva a lányok álmaira, hangtalanul merültek el a hasonlóan hangtalan hajnalba. Már virradt.

 írta: kristóf

A fiúk távozásakor a lányok hímzett zsepkendőikkel integettek könnyes szemmel a fiúk után. Majd amikor már csak egy kis pöttyöt láttunk belőlük a határ végében, azzal a mozdulattal téptük le magunkról a ruhát és vedlettünk át fürdőruhába. A locsolkodós sportolás után megejtettünk egy hoooooosszúúúú zuhanyzást a felmelegedett tartályból. Minden lány arcán a tisztaság boldogsága csücsült. Ezután különféle lányos dolgokkal foglalkoztunk. A szalonban fejmasszázs és hajápolás várta a lányokat, illetve szépítő arcpakolást is kaptunk. A rét egy másik pontján ékszereket készíthettünk, fél órával később már minden lány csuklóján ott voltak a színes karkötők, és a fülükben a fülbevalók, amelyeknek a hozzávalóit Zacharék Pepita nevű boltjukból hoztak nekünk (igen ez itt a reklám helye). Ezúton is szeretnénk nekik megköszönni a támogatásukat, és a kézügyes felszerelés gyors beszerzését a programra. A harmadik pontban pedig az éppen nem arcpakolásos és kézügyeskedő lányok segítettek a konyhán tésztátgyúrni, amiből a későbbi tábortűznél kürtöskalácsot és táskácskákat készítettünk. A vacsora nálunk is, ugyanúgy, mint a fiúknál szalonna sütögetés volt, pirítóssal és sooook hagymával. Ezáltal is próbáltuk elfeledtetni magunkkal a fiúk hiányát. Miután megsütöttük az összes süteményt, tábortüzet raktunk és énekelve, játszva, lányos beszélgetéssel, csillagnézéssel töltöttük az este további részét.  A lányoknak nagyon tetszett, ez a külön nap, viszont arra a kérdésre, hogy szeretnének-e olyan tábort, ahol tíz napig csak lányok lennének együtt, minden lány egybehangzóan azt felelte: Ááááh, azt azért nem!

írta: angi

képek a 7. napról: https://picasaweb.google.com/zacharpali/Csapattabor20127Nap

5. és 6. nap

5. nap

 

Az 5. nap reggelén láttunk néhány kósza bárányfelhőt az égen. Tíz percenként elhaladtak a napocska előtt, így volt néha egy kis árnyék a réten. A délelőtti forgószinpad négy részre volt osztva. Először is Viktorral volt tájékozódás, ahol megtanultuk (átismételtük) a térkép és az iránytű használatát. Másodízben Bodzitól tanulhattunk a madarakról és a madárhangokról, melyik mikor szól, milyen hangon. Szerintem ez volt az az előadás, amit már meg kellett volna ejteni a tábor első felében, ugyanis nagyon sok számomra ismeretlen, és érdekes madár lakik a tábor környékén. A harmadik állomás népdal tanulás volt. A negyedik állomást én tartottam, és beszélgettünk egy kicsit  az álló és folyóvizek szennyezettségéről és tisztításáról, illetve a a tavakban való füdrés veszélyeiről és szabályairól, valamint a csapvíz vs. ivóvíz előnyeiről és hátrányairól. A gyerekek nagyon élvezték az összes programot, kiváncsian hallgatták végig az előadást, és érdeklődtek  a témákkal kapcsolatban.

Ezután közösen népijátékoztunk, majd ebédeltünk. Ebéd után a szakaszok megkapták a parancsot, gondosan, lepecsételt levélben, hogy merre vezet az útjuk a 24 órás bevetés során. Térképpel és a megbízással a kezükben, a hátukra felpakolt hátizsákokkal és vizes bandaszkákkal indultak el a délután folyamán a bevetésre.

Mi, a törzs igyekeztünk további szervezői kérdésekkel foglalkozni a nap folyamán, és reménykedtünk a nyugodalmas éjszakában, ami viszont nem következett be. Ismét bebizonyosodott, hogy azon a napon, amikor kitesszük a lábunkat a tábor területéről, megered az eső. Így volt ez a 4. napon is, amikor a gyerekek akadályversenyen voltak.

Az esti vörös hold, az 5 másodpercenkénti villámlás és dörgés, a sötét felhők három irányból közeledtek felénk. Percek alatt koromsötét lett, és megérkezett a vihar szele is pár percen belül. A nagy katonai sátrat, ami alatt a folgalkozásokat tartjuk, a szél első lökése ledöntötte. A nagysátor az egyik legstabilabb dolog a táborban, ritkaság ha ledől... tehát elképzelhetik, hogy mekkora volt a szél. Persze gyakorlott sátorállítókként, egy perc alatt visszaállítottuk és biztosítottuk a sátrat, ami aztán az éjszaka további viszontagságait keményen állta. Egy sátor volt csupán, ami összedőlt a szél miatt, mivel nem volt rendesen kifeszítve. Reggelre viszont állítottzunk egy új sátrat a fiúknak.

Az erdőben éjszakázó légiósok ennél sokkal jobban jártak, mivel mindannyian találtak maguknak szélvédett helyet, időben kifeszítették a ponyvájukat így a kellemes hőmérsékletűre lehűlt éjszakában nyugodtan tudtak aludni, ki kényelmesebben, ki kevésbé. Rátermettségüket bizonyítja az a tény, hogy senkinek sem lett vizes sem a hálózsákja sem az izolírja.

6. nap

Reggelre nyoma sincs az esőnek. A föld már meg is száradt. A légiósok a huszonnégy órás túráról egyenest a jenői tóhoz mentek, ahol csónakázás és fürdés volt betervezve, de sajnos a horgászegyesület ezt nem engedte meg. Így az ebédet a tónál fogyasztották el, majd visszajöttek a táborhelyre. Az örsök az egy napos bevetésre kettesével mentek, és mindenki kapott ponyvát így az eső elől eltudtak bújni. Amikor visszajöttek, minden arcon fáradt mosolyt láttunk, természetesen csak a fürdés után, és az ebéd utáni pihenőben  élvezettel mesélték egymásnak az este élményeit. Senkitől egy rossz szót nem hallottunk, volt aki talált a feje fölé rendes tetőt is az egyik közeli faluban, mások Drégely váránál tanyáztak a ponyvák alatt. A este őrsi főzés folyt. Ilyenkor az őrsök megintcsak kettenként főztek, a saját előkészített tüzükön. A gazdasági helységből mindenki mengkapta a maga edényeit, és hozzávalókat amikből fözhettek. Rotyogott a paprikás krumpli, főtt a szoté és egyéb nyalánkságok. A törzsi vacsorát a fiúk készítették, akik fantasztikus „alobalos krumplit“ csináltak szalonnával, kolbásszal és hússal, zöldségekkel. Ezért a vacsoráért egy hatalmas dicséret jár nekik. :)  Vacsi után ismét tanultunk néhány hasznos mondatot franciául, viszont az esti esőfelhők miatt bevezényeltük a tábort a nagysátor alá. A „benti“ tűz lámpásokkal lett megvalósítva, idő közen pedig az eső is eleredt. Amikor jobban rákezdett a kopogás a sátor tetején, akkor az énekek is hangosabbak lettek, és amikor az eső ismét rákontrázott, a gyerekek még nagyobb hangerővel énekeltek a lámpás fényénél.

írta: (k)angi 

képek az 5. és 6. napról: https://picasaweb.google.com/zacharpali/Csapattabor20125Es6Nap

4. nap

A negyedik nap sportnapot tartottunk. A déleőtt folyamán több helyen tartottunk foglalkozást. Tulajdonképpen szabadon mozoghattak a gyerekek, míg máskor a programokra az őrs minden tagja együtt megy. Volt röplabda, foci, cserkész rögbi, frizbi, íjászkodás, várjátékok, vizes lufi dobálás és aki pihenni akart egy kicsit, a sok napon sportolás közben, az az egyik sátor alatt ötödölőzhetett az árnyékban a táborparancsnokkal. Ebédre lángos volt, aminek megörült mindenki, viszont a forró levest ilyen időben nemigazán kívánja senki. Délután a pihenő után az őrsök elindultak a akadályversenyre. Amint kiléptünk a tábor területéről azonnal elkezdett esni. Persze egy nyári zápor volt, ami miatt nem vettük fel az esőkábátot, mert anélkül is nagyon meleg volt. A táv csupán könnyű nyolc kilométer volt, a gyerekek könnyen vették az akadályt. Minden állomáson nagyon jól teljesítettek. Különböző feladatokat kellett megoldaniuk, mint például keresztrejtvényt fejteni, rímet faragni, morzézni, csomózni, kezet bekötni és gyógyszereket felismerni, és egyéb ügyességi feladatok.  A táborhelyre korábban is értek vissza az örsök, mint azt vártuk, így a túra után még volt idejük bőven megmosakodni, és pihenni is. Az este népijátékoztunk egy nagyot, vacsora után pedig francia nyelvleckénk volt. A tábortűznél népdalokat éneklünk és játszunk, illetve a tábortűz keretmeséjének megfelelő jeleneteket játszanak el az őrsök, amiket előtte kiosztott nekik a tábortűz felelős, és természetesen votl idejük előtte begyakorolni azt. A mai nap kiváltsága az volt, hogy meg lett engedve a sátoron kívüli alvás, így többen is kint aludtak egy ponyván a sátor melett, hisz az éjszakák melegek, és már az állatok (tehenek, lovak) sem jönnek hívatlanul a táborhelyünk területére.


képek: https://picasaweb.google.com/107415691213602215012/2012Julius4

k.angi

Harmadik nap

Elérkezett a harmadik nap is. Sokunk számára ez a kritikus nap, amikor már mindenkinek elege van a melegből, és csak szeretne este beesni a hálózsákjába. De ezt a napot is túléltük valahogy.  A program változatos volt. Eljött hozzánk Detti, aki erdész, és tartott nekünk egy előadást az erdészkedésről, mutatott nekünk igazi vadászpuskát (persze töltetlenül), mesélt az állatokról az erdőben, és hasonlók. A gyerekek sokat kérdeztek, érdekelte őket a program. Meghallgattuk Pepík előadását magáról a francia idegenlégióról, majd később egy kvíz keretein belül a csapatok bebizonyíthatták, mennyit is jegyeztek meg. Ebéd után megnyílt a várva várt cantine, a légiósok édes, meleg, igazi otthona, ahol mindenki megtalálja a magának való társasjátékot és szorgos munkával szerzett zsoldját teára, kekszre, szőlőcukorra, vagy éppen banánra, citromra, vagy francia levesre költheti. Nagyon jól sikerült a számháború is, ki se akartak jönni az erdőből, egészen három meccset is lejátszottak. Az eredmény így nem volt döntetlen. Kiérve az erdőből rettenetes látvány fogadta őket: a cantine-t kirabolták és elvitték a finomságokat! Ezen okból indultak éjjeli őrjáratra, ahol elkapták a gonosz arabot, kifaggatták, majd nyugovóra tértek.

A kantinos szemével:

Ez kérem szépen felháborító! Hogy mik vannak! Rettenetes! Borzasztó! Elképesztő!

Még szinte meg sem nyílt olyan tényleg, még nem is került sor az első akciókra, az első árupótlásra…

Persze vásároltak már, elég sokan. De hogy a magától a francia köztársasági elnöktől, a mon président-től, aki majd ha megkérdezi, hogy ugyan kedves Potrien, miért nem lubickoltak a légiósok a megérdemelt kofolájukban, és erre Potrien őrmester azt feleli, hogy szerintem, mon président, elpárolgott az afrikai melegben szóval az ország és összes gyarmatának első emberétől kapott szigorúan bizalmas küldeményt, amit a légiósok megérdemelnek, ellopják.. Cöhhh!

Vissza is szerezzük, vissza bizony! Még jó hogy a dinnye megmaradtJ.

képek: https://picasaweb.google.com/107415691213602215012/2012Julius3

Kedves szülők!

Tessék megnyugodni, a gyerekekkel minden rendben. Nem ették meg őket sem a tehenek, sem a lovak, amelyek a táborhely területén szaladgálnak az éjjel. A meleg továbbra is tombol, de eddig még minden gyerek nagyon jól bírja. Senki nem esett össze, mindenki becsületesen hordja a sapkát, a bögrét és a napolajat magán.  A második napon még mindig a tábor építésével foglalkoztunk a legtöbbet. Szépülnek a sátrak körletei, egyre több építményt fedezünk fel. Az építkezésre kijelölt időben mindenki szorgosan csomóz, fát vág, vagy ásni próbál a kemény talajban. A kevés árnyék miatt minden sátor mellett ki lett húzva egy ponyva, ami tartja az árnyékot. Volt még népdalozás, és légiós sapkakészítés. Tűzrakás és egy hosszú természet blokk, ahol a gyerekek különböző szemszögekből ismerhették meg az erdőt, a fákat, a növényeket.  Nagyon sok népi játék volt az előadások között, aminek mindenki nagyon örült. Csupa mosolygó arcokat látni egész nap, és mindenki jól viselkedik. A programokra időben érkeznek, így nincs csúszás, minden program időben elkezdődhet. Az este alaphangulatát természetesen ma is (mint minden nap) a tábortűz adja meg. Így a második nap végére megérkeztek a viccesebb, igényesebb jelenetek is. Nagyon jót mulattunk, és fáradtan bár, de mosollyal az arcunkon zártuk a napot.

Képek a második napról.

kangi

Egy résztvevő szemével:

Nyáááááá!! Hogy nem bírja abbahagyni az a buta szamár lent az ólban… biztos fel kell már kelni.

Két óra éjjel. Ilyenkor lehet még aludni, hisz 48°C-ra lehűlt az idő. :))))

„Kolomp-kolomp. Kolomp-kolomp.”- mondja Riska a tehén. Időnként belátogat hozzánk a rétre egykét barátjával együtt, összesen 70-en lehetnek, feketék, fehérek, tarkák. Reggel 7-kor képtelenség kibírni a sátor melegét, legalább ösztönöz a koránkelésre. Csak úgy csurgott a szánkba a reggeli vajas-lekváros kenyér, senkinek sem volt kedve beszélni ilyen finomságok mellett. A napi program végigolvadt rajtunk.  A délutáni meleg vizes locsolkodás után estére enyhült a meleg, árnyékban 70-75°C :)))). A tűz még világosban kezdődött és a telihold világának köszönhetően majdnem világosban is fejeződött be. És este lett és reggel. A második nap.

fóts