5. és 6. nap

5. nap

 

Az 5. nap reggelén láttunk néhány kósza bárányfelhőt az égen. Tíz percenként elhaladtak a napocska előtt, így volt néha egy kis árnyék a réten. A délelőtti forgószinpad négy részre volt osztva. Először is Viktorral volt tájékozódás, ahol megtanultuk (átismételtük) a térkép és az iránytű használatát. Másodízben Bodzitól tanulhattunk a madarakról és a madárhangokról, melyik mikor szól, milyen hangon. Szerintem ez volt az az előadás, amit már meg kellett volna ejteni a tábor első felében, ugyanis nagyon sok számomra ismeretlen, és érdekes madár lakik a tábor környékén. A harmadik állomás népdal tanulás volt. A negyedik állomást én tartottam, és beszélgettünk egy kicsit  az álló és folyóvizek szennyezettségéről és tisztításáról, illetve a a tavakban való füdrés veszélyeiről és szabályairól, valamint a csapvíz vs. ivóvíz előnyeiről és hátrányairól. A gyerekek nagyon élvezték az összes programot, kiváncsian hallgatták végig az előadást, és érdeklődtek  a témákkal kapcsolatban.

Ezután közösen népijátékoztunk, majd ebédeltünk. Ebéd után a szakaszok megkapták a parancsot, gondosan, lepecsételt levélben, hogy merre vezet az útjuk a 24 órás bevetés során. Térképpel és a megbízással a kezükben, a hátukra felpakolt hátizsákokkal és vizes bandaszkákkal indultak el a délután folyamán a bevetésre.

Mi, a törzs igyekeztünk további szervezői kérdésekkel foglalkozni a nap folyamán, és reménykedtünk a nyugodalmas éjszakában, ami viszont nem következett be. Ismét bebizonyosodott, hogy azon a napon, amikor kitesszük a lábunkat a tábor területéről, megered az eső. Így volt ez a 4. napon is, amikor a gyerekek akadályversenyen voltak.

Az esti vörös hold, az 5 másodpercenkénti villámlás és dörgés, a sötét felhők három irányból közeledtek felénk. Percek alatt koromsötét lett, és megérkezett a vihar szele is pár percen belül. A nagy katonai sátrat, ami alatt a folgalkozásokat tartjuk, a szél első lökése ledöntötte. A nagysátor az egyik legstabilabb dolog a táborban, ritkaság ha ledől... tehát elképzelhetik, hogy mekkora volt a szél. Persze gyakorlott sátorállítókként, egy perc alatt visszaállítottuk és biztosítottuk a sátrat, ami aztán az éjszaka további viszontagságait keményen állta. Egy sátor volt csupán, ami összedőlt a szél miatt, mivel nem volt rendesen kifeszítve. Reggelre viszont állítottzunk egy új sátrat a fiúknak.

Az erdőben éjszakázó légiósok ennél sokkal jobban jártak, mivel mindannyian találtak maguknak szélvédett helyet, időben kifeszítették a ponyvájukat így a kellemes hőmérsékletűre lehűlt éjszakában nyugodtan tudtak aludni, ki kényelmesebben, ki kevésbé. Rátermettségüket bizonyítja az a tény, hogy senkinek sem lett vizes sem a hálózsákja sem az izolírja.

6. nap

Reggelre nyoma sincs az esőnek. A föld már meg is száradt. A légiósok a huszonnégy órás túráról egyenest a jenői tóhoz mentek, ahol csónakázás és fürdés volt betervezve, de sajnos a horgászegyesület ezt nem engedte meg. Így az ebédet a tónál fogyasztották el, majd visszajöttek a táborhelyre. Az örsök az egy napos bevetésre kettesével mentek, és mindenki kapott ponyvát így az eső elől eltudtak bújni. Amikor visszajöttek, minden arcon fáradt mosolyt láttunk, természetesen csak a fürdés után, és az ebéd utáni pihenőben  élvezettel mesélték egymásnak az este élményeit. Senkitől egy rossz szót nem hallottunk, volt aki talált a feje fölé rendes tetőt is az egyik közeli faluban, mások Drégely váránál tanyáztak a ponyvák alatt. A este őrsi főzés folyt. Ilyenkor az őrsök megintcsak kettenként főztek, a saját előkészített tüzükön. A gazdasági helységből mindenki mengkapta a maga edényeit, és hozzávalókat amikből fözhettek. Rotyogott a paprikás krumpli, főtt a szoté és egyéb nyalánkságok. A törzsi vacsorát a fiúk készítették, akik fantasztikus „alobalos krumplit“ csináltak szalonnával, kolbásszal és hússal, zöldségekkel. Ezért a vacsoráért egy hatalmas dicséret jár nekik. :)  Vacsi után ismét tanultunk néhány hasznos mondatot franciául, viszont az esti esőfelhők miatt bevezényeltük a tábort a nagysátor alá. A „benti“ tűz lámpásokkal lett megvalósítva, idő közen pedig az eső is eleredt. Amikor jobban rákezdett a kopogás a sátor tetején, akkor az énekek is hangosabbak lettek, és amikor az eső ismét rákontrázott, a gyerekek még nagyobb hangerővel énekeltek a lámpás fényénél.

írta: (k)angi 

képek az 5. és 6. napról: https://picasaweb.google.com/zacharpali/Csapattabor20125Es6Nap