2012. július 3., kedd

1 nap


Az első nap. A Rakhmar oázisba megérkeztek a francia légiósok. A hűvös buszból kiszállva, megtapasztalhatták a Sahara százhúsz fokos hőségét, és az oázis árnyékait, ahol a hőmérséklet csak a negyven fokot ütötte meg. A sivatagban a túlélést a fejfedőnk és a bögrénk (amit midnig az oldalunkra erősítve hordunk magunknál) biztosítja. Megérkezéskor mindenki kapott dögcédulát, amit szintén kötelező a nyakunkban hordani.  A meleg szédítő. A légiósokat csak akkor látjuk a réten keresztülmenni, ha muszáj, vagy ha vízért igyekeznek.  A programok és a légiós kiképzés az oázis árnyékos helyén zajlik, és a nagysátrak alatt.

Az első nap azt kaptuk feladatunknak, hogy építsük ki a helyőrséget, gyűjtsünk fát az esti tábortűzhöz és szépítsük az oázist. A sivatag nagy. De ahogy a kis hercegben is mondják, az a szép a sivatagban, hogy valahol egy kutat rejt. Az oázis hűs árnyékai befogadják a megfáradt légiós katonát.

  A nap folyamán megismertük a kapitányt, és a helyőrség tisztjeit. Van itt egy káplán, néhány beszerző, kereskedő, kantinos, vasutas-postás és a felesége, illetve a doktornő, a felcser és még néhány kukta. Délután a tisztek megismertették a légiós jelölteket a helyőrség szokásaival és szabályaival, az este pedig  egy fantasztikus vacsorával zárult, amiről képet elfelejtettünk készíteni, de eláruljuk, hogy spagettit ettünk. Az estét szokásosan tábortűzzel zártuk, ahol a jelöltek igazi légiósokká váltak.

 A zászlólevonás után fáradtan tértek a légiósok sátraikba, ahol napközben lehetetlen tartózkodni, kivéve ha az ember fia-lánya szaunázni szeretne. Az este viszont a levegő lehűlt, sőt hajnalban én még a hálózsákomba is bemásztam, mert fáztam. Viszont reggel öt és hat felé a sátor légköre már kezd ismét kibírhatatlan lenni, aludni sem lehet. Bár az ébresztő csak hétkor volt, a legtöbb ember már mocorgott a sátrában, vagy kifeküdt az árnyékba, a sátrán kívül még szundizni egy rövidet mielőtt elkezdődne az új nap.
k.angi (a vasutas-postás)

1 megjegyzés:

  1. szuper lehet ott, bárcsak csatlakozhatnék én is hozzátok :)alig várom a következő beszámolót!:)

    VálaszTörlés