7. nap

Bár előző nap még zuhogó, záporozó, helyenként szakadó esőben feküdtünk le, reggelre hét, nyolc, sőt tíz ágra is sütött a nap. A fincsi, fincsi-fincsi reggeli után egy szomszéd helyőrségből érkezett katona látogatott el hozzánk, hogy dicsérő szavak helyett lenéző modorral és szóhasználattal élve szidalmazzon minket, témailag érintve a fizikai gyengeségünket, állóképtelenségünket és a hozzánemértésünket, majd hosszasan magyarázva azt, hogy mennyire is jobb a szomszéd helyőrség nálunk, és mily pompás idők alatt teljesítették a bizonyos pályát, amely az előbb felsorolt képességeket volt hivatott lemérni. Felbuzdulva a biztató szavakon, légiósaink eredményei ezerszer jobbak lettek, mint azoké a bizonyos kitalált katonáké. Az egész délutánt elfoglalta egy rendhagyó program. Miután a rendhagyóság fogalmához híven mindenki rendet hagyott ebéd és maga után, a rét egymástól távol eső részein külön csoportosultak a fiúk, illetve értelemszerűen a lányok, és kezdetét vette a fiús délután. A lányos délután is kezdetét vette, csak arról beszámolni én nem tudok.

A fiúk, hogy a lányoktól való távolságunkat, és ezzel együtt az irántuk érzett hiányérzetünket is növeljük, elindultunk egy olyasféle irányba, ami a lányok és fiúk csoportjának középpontját összekötő tengellyel nagyjából párhuzamos, tehát a lány-fiú vektorral megegyezik. Egy bő háromnegyed órás, erdőn, réten, országút mentén és a Gladiátor búzamezején át vezető séta után elértük a tökéletes helyet. Volt igazi fiús sport, a rögbi – csonttörő keménységű igazi labdával – cserkész módra, igazi fiús szkander verseny két kategóriában (ácsko és doraszt), fafaragás fiú módra, majd az estét megkoronázó szalonnasütés és csillagos, de felhős éjbe nyúló beszélgetés fiús témákról. A szalonnához muszáj hozzátennem, hogy tömör zsír volt az egész, de enélkül nem is lett volna igazán fiús. A szabad ég alatti alvás végét jelző esőcseppek haragos koppanásai verték fel az egész fiúrajt, aki – képzelheti az ember, milyen kedvvel – fél négykor, háborús filmbe illő erőltetett menetben érte el a táborhelyet, ahol vigyázva a lányok álmaira, hangtalanul merültek el a hasonlóan hangtalan hajnalba. Már virradt.

 írta: kristóf

A fiúk távozásakor a lányok hímzett zsepkendőikkel integettek könnyes szemmel a fiúk után. Majd amikor már csak egy kis pöttyöt láttunk belőlük a határ végében, azzal a mozdulattal téptük le magunkról a ruhát és vedlettünk át fürdőruhába. A locsolkodós sportolás után megejtettünk egy hoooooosszúúúú zuhanyzást a felmelegedett tartályból. Minden lány arcán a tisztaság boldogsága csücsült. Ezután különféle lányos dolgokkal foglalkoztunk. A szalonban fejmasszázs és hajápolás várta a lányokat, illetve szépítő arcpakolást is kaptunk. A rét egy másik pontján ékszereket készíthettünk, fél órával később már minden lány csuklóján ott voltak a színes karkötők, és a fülükben a fülbevalók, amelyeknek a hozzávalóit Zacharék Pepita nevű boltjukból hoztak nekünk (igen ez itt a reklám helye). Ezúton is szeretnénk nekik megköszönni a támogatásukat, és a kézügyes felszerelés gyors beszerzését a programra. A harmadik pontban pedig az éppen nem arcpakolásos és kézügyeskedő lányok segítettek a konyhán tésztátgyúrni, amiből a későbbi tábortűznél kürtöskalácsot és táskácskákat készítettünk. A vacsora nálunk is, ugyanúgy, mint a fiúknál szalonna sütögetés volt, pirítóssal és sooook hagymával. Ezáltal is próbáltuk elfeledtetni magunkkal a fiúk hiányát. Miután megsütöttük az összes süteményt, tábortüzet raktunk és énekelve, játszva, lányos beszélgetéssel, csillagnézéssel töltöttük az este további részét.  A lányoknak nagyon tetszett, ez a külön nap, viszont arra a kérdésre, hogy szeretnének-e olyan tábort, ahol tíz napig csak lányok lennének együtt, minden lány egybehangzóan azt felelte: Ááááh, azt azért nem!

írta: angi

képek a 7. napról: https://picasaweb.google.com/zacharpali/Csapattabor20127Nap